A Bizottság a mai napon olyan uniós irányelvre tesz javaslatot, amely méltányos minimálbért és tisztességes megélhetést hivatott biztosítani az uniós munkavállalóknak, bárhol dolgozzanak is. A megfelelő szintű minimálbér nem pusztán pozitív társadalmi hatást fejt ki, de szélesebb körű gazdasági előnyökkel is jár: csökkenti a jövedelmi egyenlőtlenségeket, segít fenntartani a belső keresletet és ösztönzőleg hat a munkavállalásra. A méltányos minimálbér hozzájárulhat továbbá a nemek közötti bérszakadék fogyatkozásához is, hiszen jóval több nőt foglalkoztatnak minimálbérért, mint férfit. A javaslat emellett támogatja a tisztességes versenyt és ezzel védi a korrekt bért fizető munkaadókat.
A jelenlegi válság leginkább azokat az ágazatokat érintette súlyosan, ahol magasabb az alacsony keresetű munkavállalók aránya – ilyen például a takarítás, a kiskereskedelem, az egészségügy, a tartós ápolás-gondozás és a bentlakásos gondozás. A munkavállalók tisztes életszínvonalának biztosítása és a dolgozói szegénység visszaszorítása nem csak a válság idején fontos feladat, hanem a fenntartható és inkluzív gazdasági helyreállítás szempontjából is elengedhetetlen.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke így fogalmazott: „A megfelelő minimálbérre vonatkozó mai javaslat fontos üzenete, hogy a munka méltóságát válság idején is védelmezni kell. Sokak munkája ugyanakkor még mindig nincs kellően elismerve. A dolgozó embert megilleti a garantált bérminimum és a tisztességes megélhetés. A mai javaslat a minimálbérek olyan keretrendszerének kialakítását szorgalmazza, amely teljes mértékben tiszteletben tartja a nemzeti hagyományokat és meghagyja a szociális partnerek szabadságát. A javuló munkafeltételek és életkörülmények nemcsak a munkavállalók érdekét szolgálják, hanem védik a tisztességes bért fizető munkaadókat is, továbbá megteremtik a méltányos, inkluzív és reziliens helyreállítás alapjait.”
Valdis Dombrovskis, az emberközpontú gazdaságért felelős ügyvezető alelnök az alábbiakat emelte ki: „Fontos, hogy az alacsony bérű munkavállalók is kivehessék részüket a gazdaság helyreállítása adta lehetőségekből. A mai napon előterjesztett javaslat célja, hogy a munkavállalók tisztességesen meg tudjanak élni az EU-ban, függetlenül attól, hol dolgoznak. A szociális partnereknek döntő szerepet kell játszaniuk a nemzeti, illetve helyi szintű béregyeztetések során. Meg kívánjuk adni nekik a szabad bértárgyalás lehetőségét, és ahol ez nem lehetséges, keretet biztosítunk a tagállamok számára a minimálbérek szintjének megállapításához.”
Nicolas Schmit, a foglalkoztatásért és a szociális jogokért felelős uniós biztos a következőket nyilatkozta: „Az uniós munkavállalók közel 10%-a szegénységben él: ez nem maradhat így. A dolgozó embereknek nem lenne szabad megélhetési gondokkal küzdeniük. Fel kell zárkóztatni a hosszú ideje stagnáló minimálbéreket az elmúlt évtizedek során növekedést mutató bérekhez. A kollektív tárgyalásokon alapuló bérmegállapítás rendszerének etalonként kell szolgálnia valamennyi tagállamban. A szociális jogok európai pillérének 6. alapelve egyértelműen kimondja a megfelelő összegű minimálbérhez való jogot. A kezdeményezést valamennyi tagállam jóváhagyta, ezért számítunk arra, hogy továbbra is elkötelezettek maradnak az abban foglalt célok és értékek mellett.”
Minimálbér-keretrendszer a nemzeti hatáskörök és gyakorlatok teljes körű tiszteletben tartása mellett
Minden tagállamban léteznek minimálbér-rendszerek. 21 olyan tagállam van, ahol nemzeti jogszabály rögzíti a minimálbér szintjét, 6 tagállamban (Dánia, Olaszország, Ciprus, Ausztria, Finnország és Svédország) esetében pedig kizárólag kollektív szerződések biztosítják a garantált bérminimumot. A tagállamok többségében azonban a munkavállalók minimális juttatása nem éri el a megfelelő szintet és/vagy hiányosságok tapasztalhatók a garantált bérminimum lefedettsége terén. Az irányelv ezért keretet teremt a minimálbérek megfelelő szintjének meghatározásához és a munkavállalók garantált minimálbérhez való hozzáférésének javításához az EU-ban. A Bizottság javaslata teljes mértékben tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét: kijelöli a követendő minimumszabályokat, tiszteletben tartja a tagállamok hatásköreit és igazodik hozzájuk, valamint megőrzi a szociális partnerek autonómiáját és szerződési szabadságát a bérek terén. Nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy jogszabályban rögzítsék a minimálbéreket, és nem határoz meg közös minimálbérszintet sem.
Azokban az országokban, ahol elterjedtebb a kollektív tárgyalások gyakorlata, általában kisebb az alacsony bérű munkavállalók részaránya, kevésbé jelentős a béregyenlőtlenség és magasabbak a minimálbérek. A bizottsági javaslat ezért valamennyi tagállamban elő kívánja mozdítani a kollektív bértárgyalások rendszerét.
A minimálbért jogszabályban meghatározó országoknak meg kell teremteniük azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a megállapított minimálbérek szintje méltányos legyen. Ide tartoznak például a minimálbér meghatározására szolgáló egyértelmű és stabil kritériumok, a megfelelőség értékeléséhez iránymutatást nyújtó referenciaértékek, valamint a minimálbérek rendszeres és időben történő aktualizálása. A szóban forgó tagállamok feladata továbbá biztosítani, hogy csak arányos módon és indokolt esetben lehessen eltérés a minimálbérek között és kerülhessen sor levonások alkalmazására, valamint hogy a szociális partnerek ténylegesen be legyenek vonva a jogszabályban rögzített bérminimum megállapításának és aktualizálásának folyamatába.
Végezetül a javaslat rendelkezik az egyes országokban megállapított garantált bérminimum jobb érvényesítéséről és nyomon követéséről. A megfelelés ellenőrzése és a hatékony végrehajtás elengedhetetlen ahhoz, hogy a munkavállalókat ténylegesen megillesse a minimálbér, és hogy a vállalkozásokat meg lehessen védeni a tisztességtelen versennyel szemben. Az irányelvjavaslat előirányozza, hogy a tagállamok évente jelentést tegyenek a Bizottságnak a garantált bérminimum rendszerének teljesítményéről.
