Bár az angolok után újabb nagyvadat nem sikerült kedden megskalpolnia, szégyenkeznivalója így sem lehet a magyar válogatottnak. Annak ellenére, hogy a tartalékos Európa-bajnok olasz csapat nagy falatnak bizonyult, mégis jelzésértékű, hogy a hajrában a taljánok időt húztak ellenünk. Ez azért valahol dicséretnek minősül. Végül aztán 2-1-es vereséget szenvedett Marco Rossi korábbi sampdoriás csapattársától, Roberto Mancinitől Cesenában. A mérkőzést egyértelműen a középpályán nyerték meg a hazaiak Nicolo Barella klasszisának is köszönhetően, aki fél óra elteltével egy remek távoli bombával bebizonyította, hogy miért is számít ő az Azurri és az Internazionale egyik húzóemberének. Ettől függetlenül úgy vélem, hogy erre a teljesítményre lehet építeni a továbbiakban. Akár már most szombaton 20:45-től (TV: M4 Sport) Németország legjobbjai ellen a Puskás Ferenc Stadionban rendezendő összecsapás alkalmával is esélyünk lehet egy újabb pontra.
Ehhez pedig a sikeres recept nagyjából ugyanaz lehet, mint ami az angolok ellen is volt. Koncentrált, fegyelmezett védekezéssel, kevesebb eladott labdával a középpályán és pontos támadás-befejezésekkel Hansi Flick csapata sem sebezhetetlen. Az első feltételnek, a koncentrációnak a szükségességét legutóbbi forduló bizonyítja a legjobban, amikor a germánok a hajrában bukták el a győzelmet Anglia ellen. Jonas Hoffmann vezetőgóljára Harry Kane válaszolt végül büntetőből a 88. percben , így pontosztozkodás született. Ez azt is jelenti, hogy két kör elteltével hatalmas meglepetésre Gareth Southgate csapata az utolsó helyen szerénykedik.
https://www.youtube.com/watch?v=oC2TKPhxySI
Eddig a németek sem sziporkáznak, ez azonban senkit se tévesszen meg. Úgy is kalkulálhatnak ellenfeleink, hogy majd ellenünk megszerzik a továbbjutást érő pontokat, így a 2020-as Európa bajnoksághoz hasonlóan ismét mi lehetünk a mérleg nyelve. Azt azonban nem mondhatjuk, hogy ne ismernénk ellenfelünket, hiszen a magyar csapatban többen is Németországban keresik a kenyerüket, így Szoboszlai, Orbán és Gulácsi (RB Leipzig), Sallai (Freiburg), Schafer (Union Berlin) is hétről hétre a Bundesligában kergeti a bőrt. Ezúttal azonban a két csapat legutóbbi összecsapásán főszereplővé előlépő Schafer eltiltás miatt nem játszhat. Emellett Sallai Roland és Gazdag Dániel játéka is kérdéses lehet.
Némileg kiegyenlítheti az erőviszonyokat, ha lehet ilyet mondani, hogy Hans Dieter Flick szövetségi kapitánynak egyébként is erős garnitúrájából több fontos láncszem is hiányozhat szombaton. Így a Borussia Dortmund kiválósága, Marco Reus biztosan nem lesz bevethető, de mellette Serge Gnabry játéka is kérdőjeles lehet.
Le a rasszizmussal! – Szalai Ádám üzent a szurkolóknak
Szalai Ádám fontos kéréssel fordult a magyar szurkolókhoz a németek elleni meccs előtt:
Ezért arra kérlek titeket, hogy kerüljétek a rasszista megnyilvánulásokat, kérlek titeket, hogy kerüljetek minden olyan kirekesztő megnyilvánulást, illetve mondatokat, szavakat, amik esetleg a jövőben zártkapus mérkőzéseket okoznának, hiszen nekünk ti vagytok a legfontosabbak!
– mondta a csapatkapitány egy, az MLSZ Facebook-oldalára feltöltött videóban.
De miért pont most jelent meg ez az üzenet? Nos, a német válogatottban számos külföldi gyökerű labdarúgó játszik. A Bayern Münchenben futballozó Gnabry édesapja például elefántcsontparti, de az utóbbi évtizedekben megszokhattuk, hogy rendre előfordulnak bevándorló hátterű játékosok a Nationalelfben – ha nem is akkora arányban, mint a franciáknál.
Itt leginkább a török gyökerekkel rendelkező játékosok száma jelentős, amit elsősorban az 1961. október 30-án aláírt, a török munkaerő befogadásáról szóló egyezménynek köszönhettek. Ennek eredményeképpen több millió török vendégmunkás érkezett főleg Németország nyugati részébe, hogy újjáépítsék az országot. Hogy csak a két legjobbat említsem, így bukkant fel Mesut Özil és Ilkay Gündogan is, akik Gelsenkirchenben látták meg a napvilágot.
A másik gyakori merítési lehetőség a fekete kontinenssel kapcsolatos, hiszen több afrikai ország (Ghána, Kamerun, Namíbia) is volt egykoron német gyarmat, így egyrészt innen is eredeztethető a több színes bőrű futballista feltűnése. A másik ok pedig a „migráció” egy jobb élet reményében. Emlékezhetünk Gerard Asamoah-ra, aki Ghánában született.
Lengyelországból igazi gólgyárosok is érkeztek a német válogatottba, a német apával rendelkező Miroslav Klose például Gerd Müllert is megelőzve vezeti a válogatott góllövő-örökranglistáját. de az echte lengyel Lukas Podolski is nagy sikereket ért el a DFB (Német Labdarúgó Szövetség) alkalmazásában.
Érdekes történet volt a Boateng-fivérek, Kevin-Prince és Jerome döntése is, hiszen, annak dacára, hogy szülővárosukban, Berlinben kezdték pályafutásukat, előbbi Ghánát választotta a nemzetközi színtéren, míg öccse a német színek mellett maradt.
Az esélyek nem mellettünk szólnak, de…
A két csapat múltbéli mérkőzései között kutakodva legfrissebb emlék a 2-2-es döntetlen az EB-n, amelyen nagyon közel voltak a Rossi-tanítványok a bravúrhoz, de végül nem jött össze a győzelem és a továbbjutás. Ezt leszámítva jobbára csak barátságos mérkőzéseket vívtak egymás ellen a felek, több-kevesebb sikerélménnyel.
Legfájóbb emlékünk az NSZK ellen elszenvedett 3-2-es vereség az 1954-es vb-döntőben, ahol a játékvezető számos vitatható döntése is segítette nyugati ellenfelünket.
Számunkra az egyik legkedvesebb eredmény 2004-ben esett, amikor is a német válogatottsági csúcstartó, Lothar Matthäus vezetésével a trikolór Kaiserslauternben, Torghelle Sándor duplájával sikerült két vállra fektetni az portugáliai kontinenstornára készülő Rudi Völler csapatát.
Az akkor nagyon rossz ómen volt, hiszen a németek a csoportból sem jutottak tovább. A realitást nézve június 11-én, ha simán győzni nem is, de mindenképpen meg kell nehezíteni a dolgukat, mint egy éve, és meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.
– Faragó László –
