Akik a ’90-es éves elején-közepén kezdtek Loki-meccsekre járni, azok szívében Garamvölgyi Lajosnak mindig kitüntetett helye lesz.A DVSC az ő irányítása alatt jutott fel 1993-ban az NBI-be úgy, hogy végre stabil tagja is lett a magyar elsőosztálynak. Soha nem látott siker volt a ’95-ös bronzérem, talán volt akkora, mint a rá 10 évre megnyert első bajnoki cím. Igaz, akkor már régóta érett a trófea, és az előző évben csak az utolsó forduló balszerencsés kimenetele miatt nem lett bajnok a Loki.
A csapat Garával nyerte meg először a Magyar Kupát, miután a mestert visszahívták a kiesés ellen küzdő csapathoz. Sikerült bent tartania a gárdát, és a Tatabánya legyőzésével 1999-ben a kupát is Debrecenbe hozta a DVSC.
Az egyik legemlékezetesebb meccse a Fradi ’99-es kiütése volt, ekkor az Oláh Gábor utcán Radu Sabo 3, Ilea 2 és Bodnár László góljaival 6-1-re vertük a zöld-fehéreket. Sajnos a ferencvárosi gólszerző (“alamizsna!”), Nagy Norbert sincs már közöttünk.
A meccset április 10-én, két nappal Gara születésnapja után játszották, a közönség pedig – nem csak a B-közép – Halász Judit örökbecsű születésnapi nótájával köszöntötte a mestert a 4-5. Loki-gól környékén.
Garamvölgyi Lajos játékosként és edzőként is csupaszív, sportszerű magatartásával lopta be magát a debreceniek szívébe. Dacára annak, hogy a Fejér megyei Alapon született, pályafutása jelentős részét pedig a Videotonban töltötte, a szurkolók többségének még ma is ő jelenti a nagybetűs LOKI-EDZŐT.
A debreceni ultrák ezzel a videóval emlékeztek meg a mesterről, aki 2008. augusztus 18-én hunyt el hosszú, súlyos betegség után.
„Te hoztál fel minket a nagyok közé, és Te tettél minket is naggyá,
Egy igaz ember, igazi mester, egy darabka történelem…
Ez mind Te vagy nekünk.
Köszönünk mindent!
Isten veled, Garamvölgyi Lajos!”
(Loki B-közép)
