1925. december elsején indult el Magyarországon a rendszeres rádiósugárzás. Az évfordulóról közös ünnepségen emlékezett meg a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület Média Klub szakosztálya, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) és a Postamúzeum.
A nemzetközi rádiózás 100 éves fennállását és a magyar rádiózás első 97 évét ünnepelték a rádiós műsorszórásban jelenleg is érintett cégek képviselői a Postamúzeumhoz tartozó Rádió- és Televíziómúzeumban, Diósdon december elsején.
„Ha a forma, a készülék, a technológia változik is, a lényeg: a távoliból közelivé váló emberi hang iránti igény megmarad. A rádiózásnak ezért nemcsak múltja, de jelene és jövője is van” – mondta ünnepi beszédében Aranyosné dr. Börcs Janka, az NMHH főigazgatója, hozzátéve: a 15 éves és annál idősebb magyarok 64 százaléka naponta, 92 százaléka legalább hetente egyszer hallgat rádiót. „A rádiózás ősi, mélyen bennünk levő emberi igényekre rezonál: a jelenlét, a szabadság és a közösség iránti vágyat jelképezi” – zárta beszédét az NMHH főigazgatója.
Az idén harminc éves Postamúzeum munkatársa, Sávoly Tamás beszédében megemlékezett a rádiózás állomásairól, kezdve 1925. december 1-től, amikor a budapesti Rákóczi út 22. szám alatt a Telefonhírmondó és a Posta közreműködésében megkezdődött a vezeték nélküli folyamatos műsorszórás.
Végül dr. Békésy Mariann, Békésy György unokahúga mesélt a Nobel-díjas kutató fordulatos életéről és gazdag munkásságáról. Dr. Békésy György hagyatéka és kopjafája a diósdi múzeumban található. Békésy felfedezése a távközléshez is kötődik: eredetileg a telefonkagyló tökéletesítésén dolgozott, ezen keresztül jutott el a belső fül mechanikai jellemzőinek kutatásához, amivel 1961-ben kiérdemelte a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat.
(NMHH)
