Rostás László Toszy Debrecen

Az utca nevelte fel a debreceniek kedvenc kebabosát – interjú Rostás László “Toszy”-val, aki nehéz élete ellenére is mosolyt csal vendégei arcára

Helyi hírek

“Boldogulni Debrecenben” című rovatunkban olyan embereket szólaltatunk meg, akik közöttünk élnek, dolgoznak, sokunk személyesen is ismerheti őket, vagy legalábbis hallott már róluk. Őszintén mesélnek magukról, az életükről, arról, hogyan lehet megélni és érvényesülni a cívisvárosban. Rostás László „Toszy” az egyik belvárosi kebab étteremben dolgozik. A 24 éves fiatalembert nevelőszülők és az utca nevelte fel. Mesélt nekünk az életéről, a céljairól, és arról is, hogy miért kedvelik őt annyira a vendégek.

Az igazi szüleid korán lemondtak rólad, és nevelőszülőkhöz kerültél. Milyen volt megélni ezt nagyon fiatalon?

Négyéves voltam, amikor a szüleim kidobtak az utcára, így nevelőszülőkhöz kerültem, mert nem volt más választásom. Oda kellett mennem, és nem családot, apukát és anyukát kaptam, hanem valami teljesen mást. Iskolába jártam, jó tanuló voltam, de mellette nagyon korán el kellett kezdenem dolgozni. Tízévesen már kőműves mellett voltam segédmunkás, és takarítani jártam egy moziba. Nagyon fiatalon megtapasztaltam azt, hogy milyen az önállóság, és azt is, hogy nem számíthatok senki másra, csak magamra. Nekem egyedül kellett megoldanom mindent.

Rostás László Toszy Debrecen

Nagyon korán otthagytad a nevelőszülőket. Miért döntöttél úgy, hogy a saját utadat járod?

Rengeteget dolgoztam, sokszor éjszakánként is. A nevelőszülők pedig azt hitték, hogy iszok, vagy drogozok és nagyon sokszor vitáztunk emiatt. Nem tetszett, hogy alaptalanul gyanúsítottak meg, ezért inkább a nagybetűs és az önálló eletet választottam. Volt, hogy kipróbáltam az italt, de nem éltem akkor sem vele rendszeresen. Nem vagyok az a típus, aki eljár sörözni, szórakozni, helyette inkább a barátnőmmel töltöm az időmet, és versenyszerűen táncolok.  A Debreceni Free Style Dance Club tagja vagyok már több éve. Még ha nehéz is összeegyeztetnem a munkával, akkor is táncolok, mert ebben is látom a jövőmet. Versenyekre járunk a klubbal, és büszkeséggel tölt el minket az is, hogy többek között egy országos táncversenyen első helyezést sikerült elérnem. Ez is motivál abban, hogy folytassam.

Jelenleg egy kebabosnál dolgozol pultosként a belváros szívében. Tudatosan választottad a vendéglátást?

Fiatalabb koromban nem volt pénzem fodrászra, így megtanultam a saját hajamat vágni. De olyan jól sikerült, hogy amikor az ismerőseim megtudták, hogy én csináltam, megkértek rá, hogy nekik is vágjam le. Akkor eldöntöttem, hogy ezzel akarok foglalkozni, de a kémiám nagyon rossz volt, ezért nem vettek fel fodrásznak. Vonzott a pincér szakma is, így kitanultan azt. Szerettem is benne dolgozni, de idővel rájöttem arra, hogy az egy picit unalmas nekem, mert nem tudok az emberekkel beszélgetni. De pultosként erre több lehetőségem adódik, és ez sokkal nagyobb boldogságot okoz nekem.

Jól érzed magad abban, amit csinálsz?

Szeretem a munkámat, nagyon sok mindent tanulok belőle. Amikor még húszéves sem voltam, üres zsebbel indultam el Siófokra dolgozni. Üzletről üzletre jártam, és osztogattam az önéletrajzomat, és viszonylag hamar fel is vettek dolgozni.  Akkoriban még visszafogottabb voltam, de az ott töltött évek alatt tanultam meg azt, hogy hogyan kommunikáljak a vendégekkel, hogyan legyek nyitottabb. Most már tudom, hogy kell hozzászólni úgy az emberekhez, hogy egy beszélgetés után mosolyogva lépjenek ki az ajtón.

Rostás László Toszy Debrecen

Sokan a te személyed, és a nem választék, vagy a minőség miatt járnak be enni. Mi a titkod?

Az, hogy nem tudok bunkó lenni senkivel. Pedig nekem sincsenek jó napjaim, mert sokszor vagyok fáradt, fáj a derekam, vagy kapok egy rossz hírt, ami miatt elmehetne a kedvem. De mivel így is tudok mosolyogni, ezért aki betér hozzánk, az is ugyanezt fogja tenni. Tudom, hogy ilyen nincsen máshol. Megtettem azt,  hogy eljártam különböző helyekre tapasztalatokat gyűjteni, szinte kémkedni a pultosokról, és arról is, hogy mi tetszik a vendégeknek. Csak figyeltem, és tanultam belőlük.

Hogyan tudsz a fáradtságon, a rosszkedven túllendülni, és kedvesnek maradni?

A munkahely az egy másik világ, és ha belépek oda, akkor a kedves Laci leszek, és amikor kijövök onnan, akkor pedig Toszy, ahogyan az emberek ismernek. Nekem megtanította az élet azt, hogy sokféle legyek, így tudok még hajnali négykor is jókedvű lenni a vendégekkel.

Meg tudsz élni a munkádból?

Nehezen, de meg tudok. Bár rengeteget dolgozom, mert van olyan nap, hogy 18-20 órát is lehúzok. Túl sok pénzt sem kapok cserébe. Kifizetem az albérletemet, és figyelek arra, hogy ne legyenek plusz kiadásaim. Azt megtanultam, hogy addig nem veszek meg semmit sem, amíg nem tudom könnyedén megoldani. Türelmes vagyok, és tudom, hogy mindennek eljön az ideje. Nekem a fizetségem az, hogy jobb kedvre tudok deríteni bárkit.

Milyen terveid vannak a jövőben?

Rengeteg embert megismerek azokon az éjszakákon, amikor hajnalig dolgozok. Van, hogy azért jönnek be, mert láttak a TikTok-on, és kíváncsiak rám, és sokan azért, mert szeretnének velem együtt dolgozni. De én bizalmatlan vagyok, ezért idővel, egyedül szeretnék egy saját éttermet vagy kávéházat nyitni. Tudom, hogy akik hozzám járnak, ők arra a helyre is szívesen jönnek majd enni, vagy egy kávét meginni. Szeretném úgy kialakítani a helyet, hogy más legyen, mint a többi. Ugyanazt kapja a farmeros és az öltönyös vendég is: humort és közvetlenséget. Én a mosolyt szeretném eladni, mert tudom, hogy ezzel meg lehet változtatni a világot.

@toszy05 #you4 #fyy #youpage #fypシ #yourpagetiktok ♬ eredeti hang – 𝒫𝒾𝑒𝓇𝓇𝑒 𝒫𝒾𝑒𝓇𝓇𝑒

Mit üzennél azoknak, akik hasonló helyzetben nőttek fel, mint te?

Nagy utat jártam be onnan, ahonnan elindultam, és választhattam volna a rosszabbik irányt is. Nekem nem volt senki, aki megtanítsa azt, hogy ha pénzt szeretnék keresni, akkor dolgoznom kell, vagy azt, hogy merre induljak el az életben. Rengeteg nehézséget éltem át életem során. Szegény gyerekként, család nélkül nőttem fel, mégsem lettem drogos, vagy alkoholista. És nem kell, hogy hasonló sorsom legyen bárkivel, mert tudom, hogy sok gyermekkel az igazi szüleik bánnak rosszul, és nem a nevelőszüleik. De nekik is és az öcsémnek is szeretnék példa lenni arra, hogy ki lehet törni a rossz helyzetből, és van lehetőség normális életet élni. Nekem is sikerült. És nem híres, hanem elismert ember szeretnék lenni, engem ez motivál mindennap.

– Rontó Judyt –