A Hajdúböszörményi Járásbíróság 2019. december 6-án kihirdetett ítéletében bűnösnek mondta ki azt a két férfit, akik ráuszítottak egy kutyát az intézkedő rendőrre. Az egyenruhásnak egy közelben fekvő kaukázusi juhászkutya segített.
Az elsőfokú bíróság elsőrendű B. Z.-t bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében és felbújtóként elkövetett testi sértés bűntett kísérletében, ezért őt 1 év 10 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság bűnösnek mondta ki másodrendű vádlottat hivatalos személy elleni erőszak bűntettében és testi sértés bűntett kísérletében, ezért őt 1 év 4 hónap börtönbüntetéssel és 2 év közügyektől eltiltással sújtotta.
Harmadrendű vádlottat a bíróság a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének vádja alól bizonyítottság hiányában felmentette.
Az ítéleti tényállás szerint az elsőrendű vádlott, B.Z. és a harmadrendű vádlott, B.Zné lánya 2017. július 1-jén délelőtt feldúlt állapotban hívta fel a mentőszolgálatot. Az asszony édesanyjához kért segítséget, mondván, a nő megvágta magát és ömlik belőle a vér. Azt is mondta, hogy siessenek, mert az apja agresszívan viselkedik, „itten mindenkit meg akar ölni ez az ember”. Az irányító mentőt küldött a hajdúböszörményi házhoz és értesítette a rendőrséget is. A mentőautó 5 perc múlva kiért, az ápoló azonnal hozzákezdett a harmadrendű vádlott ellátásához. Ekkor jött ki az udvarra a volt férj, az élettársak között heves szóváltás alakult ki. Az elsőrendű vádlott azt állította, hogy az asszony öngyilkos akart lenni, a nő szerint ugyanakkor a férfi vett ki a kezéből egy poharat, amivel aztán ő vágta meg az alkarját. A mentőápoló ekkor közölte az asszonnyal, hogy sérülése miatt kórházba kell szállítaniuk. B.Zné vitába szállt a mentőssel, nem akart kórházba menni. Erre a jelenetre futottak be a rendőrjárőrök, akik bementek az udvarra, hogy segítsenek a mentősöknek. Miután a mentősök körvonalazták a helyzetet, a rendőrszázados próbálta jobb belátásra bírni az asszonyt. Ekkor lépett ki az udvarra újra az elsőrendű vádlott, aki karjaival hadonászott, indulatosan kiabálva, feldúltan közeledett a rendőrökhöz. Sérelmezte, hogy senki nem engedte be őket és hogy az asszonyt nem viszik sehová. A rendőr többször is szólt, hogy hagyjon fel ezzel a viselkedéssel, ne akadályozza a rendőri intézkedést, B.Z. azonban továbbra is fenyegetőzött. Ekkor a járőr közölte vele, hogyha folytatja, előállítják a rendőrkapitányságra, de ez sem használt. A rendőrök meg akarták bilincselni, de a férfi ordítva kért segítséget az udvaron lévő rokonoktól, akik kiabálva keltek a családfő védelmére.
Miután B.Z. belátta, hogy a rendőrök kitartanak a bilincs és az előállítás mellett, a felfokozott hangulatban arra utasította családtagjait, hogy engedjék el a ház kerítéséhez láncolt stafford terrier keveréket. Fia, a másodrendű vádlott ekkor kapcsolódott be az eseményekbe. B.Z.T. előbb csak fenyegette a kutyával a rendőröket, majd eloldotta az ebet és a láncánál tartva 2-3 méterre állt meg előttük. Bár apja közben hagyta magát megbilincselni, közben többször is arra szólította fel a fiát, hogy uszítsa a kutyát a rendőrökre. B.Z.T. a kutyát két hátsó lábára állította, hergelte, így az eb egyre idegesebb lett. A másodrendű vádlott kis idő múlva a rendőrök felé lökte a kutyát, a felajzott állat ugrott egyet feléjük, de a támadást váratlan esemény hiúsította meg. Egy addig a közelben fekvő kaukázusi jellegű kutya felugrott, a levegőben elkapta a stafford terriert, majd harcolni kezdett vele. A kutyákat végül a másodrendű vádlott szedte szét, a karján meg is sérült, a mentősöknek a végén őt is el kellett látniuk. Azzal, hogy a felajzott kutyát a vádlott a rendőrökre uszította, fennállt a reális esély arra, hogy a rendőrök 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedjenek.
A bíróság ítélete nem jogerős. Az ügyész három munkanap gondolkodási időt tartott fenn a jogorvoslati nyilatkozat bejelentésére, míg az első- és másodrendű vádlottak és védőik felmentésért fellebbeztek. A harmadrendű vádlott a döntést tudomásul vette.
