Az Európai Bizottság évente közzéteszi, hogy becslése szerint milyen mértékben fordul elő szabálytalanság az uniós kohéziós politika kiadásaiban. A becslés elkészítéséhez jelentős munkát végez a tagállamok éves elszámolásainak elfogadásával és a tagállamok által e területre nézve megadott szabályszerűségi információk megbízhatóságának ellenőrzésével kapcsolatban. Ma közzétett jelentésében azonban az Európai Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság által e terület kapcsán közzétett hibaarányok nem véglegesek, és minden valószínűség szerint elmaradnak a kohéziós politika kiadásaival kapcsolatos szabálytalanságok tényleges szintjétől. Ezt a véleményét azokra a hiányosságokra alapozza, amelyeket a számvevők feltártak a Bizottság kontrollrendszerében.
A kohézió – az uniós tagállamok és régiók közötti fejlettségbeli különbségek csökkentését célzó politika – ma már a legnagyobb uniós szakpolitikai terület: támogatási összegeit tekintve az uniós költségvetés több mint egyharmadát teszi ki (a 2014 és 2020 közötti időszakban 390 milliárd euró). Ezen a területen ugyanakkor nagy a szabálytalan kiadások kockázata, mivel a rá vonatkozó szabályok összetettek, és a kiadások nagy része a bejelentett költségek megtérítésén alapul. Minden évben, a tagállami ellenőrző hatóságok kohéziós kiadásokra irányuló vizsgálatainak befejeztével, az Európai Bizottság elvégzi a tagállami ellenőrök munkájának és megállapításainak vizsgálatát és értékelését. A Bizottság célja ezzel annak megerősítése, hogy a kohéziós kiadások tagállamok által bejelentett fennmaradó hibaszintje valóban a 2%-os küszöbérték alatt van-e.
„Az Európai Bizottság saját kontrollrendszere nem ellensúlyozza kellőképpen a tagállami ellenőrző hatóságok munkájának hiányosságait a kohéziós kiadások ellenőrzése során – nyilatkozta Tony Murphy, az Európai Számvevőszék jelentésért felelős tagja. – A Bizottság által a főigazgatóságok vonatkozó tevékenységi jelentéseiben, valamint a Bizottság irányítási és teljesítményjelentésében évente közzétett becsült hibaszint nem végleges, és csak a minimális szintnek felelhet meg.”
A számvevők megjegyzik, hogy a 2014–2020-as időszakra nézve az Európai Bizottság még akkor is feloldja a kifizetésből eredetileg visszatartott 10%-ot, ha bizonyítékkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy az elszámolásokban szereplő kiadások hibaszintje meghaladja a 2%-ot. Bár ez nem sérti a rendeletet, még sincs összhangban a kifizetések visszatartásának általános céljával, vagyis az uniós költségvetés védelmével. A 2021 és 2027 közötti időszakra nézve a számvevők némi pozitív változást állapítanak meg: a Bizottság például ezentúl már nem fogadhatja el azokat az elszámolásokat, amelyek fennmaradó hibaaránya meghaladja a 2%-os lényegességi küszöböt. A Bizottság azonban továbbra is még a szabályszerűségi ellenőrzések befejezése előtt fel fogja oldani a csökkentett (5%-os) visszatartást. Ezek a módosítások még mindig nem szolgálják megfelelően az uniós költségvetés védelmére irányuló célkitűzés elérését.
A dokumentumalapú felülvizsgálatok révén a Bizottság a tagállamok által szolgáltatott szabályszerűségi információk következetességét igyekszik ellenőrizni. A számvevők ugyanakkor olyan eredendő korlátokat találtak, amelyek miatt egyes szabálytalan kiadások valószínűleg továbbra is felderítetlenek és korrigálatlanok maradnak. A dokumentumalapú felülvizsgálatok hozzáadott értéke ezért nem elégséges a mögöttes tranzakciók szabályszerűségének és a bejelentett fennmaradó teljes hibaarány érvényességének megerősítése tekintetében. Bár ezek a felülvizsgálatok is részei annak a megközelítésnek, amely révén a Bizottság a szabályszerűségi ellenőrzéseihez kiválasztja az operatív programokat, a Bizottság végül nem mindig a legmagasabb kockázati pontszámot elérő programokat választotta ki, és nem dokumentálta megfelelően kiválasztásuk indokolását.
A szabályszerűségi ellenőrzések, amelyek során a Bizottság felülvizsgálja a műveletek támogathatóságát és a kapcsolódó kiadásokat, az ellenőrző hatóság munkájára és a kapcsolódó eredményekre irányuló értékelés legfontosabb elemét képezik. Az uniós számvevők felhívják a figyelmet a Bizottság által feltárt, korábban nem észlelt hibák nagy gyakoriságára, annak ellenére, hogy az ellenőrzött műveletekből vett minta kicsi volt. Valószínűsíthető tehát, hogy a többi, a Bizottság által nem felülvizsgált műveletekben és kiadásokban további hibatípusok is megjelennek.
A Bizottság ennek ellenére e munka eredményei alapján határozza meg a vonatkozó fő teljesítménymutatóját (KPI), amely a kohéziós kiadások fennmaradó hibaszintjére vonatkozó legjobb becslésének tekintendő. Az uniós számvevők ezt a fő teljesítménymutatót azonban csak minimális becsült hibaszintnek tekintik, amely nem is végleges, mivel a tagállamok által jelentett hibaarányokat a Bizottság folyamatban lévő vagy jövőbeli ellenőrzési munkája alapján továbbra is újraértékelheti és növelheti. Az uniós számvevők ezért megállapítják, hogy a Bizottság legfőbb elszámoltathatósági dokumentumában, az éves irányítási és teljesítményjelentésben szereplő becsült hibaszint valószínűleg kisebb a kohéziós politika valós hibaszintjénél. Ahhoz, hogy az új programozási időszakban javuljon a kohéziós politika területén a szabályszerűségi információkról való beszámolás, a számvevők négy ajánlást fogalmaznak meg.
