Genetikailag csúcsminőségű juhokat eredményez a Debreceni Egyetemen folyó biotechnológiai program. Olyan csúcsgenetikájú állatok születnek, amelyek hazai tenyészállatok természetes fedeztetésével nem lennének elérhetők.A világ vezető állattenyésztő országaiban – például az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Ausztráliában, vagy az Egyesült Államokban – szinte nap mint nap alkalmazzák a mesterséges termékenyítést vagy az embrióátültetést mind a szarvasmarha-, mind a juhtenyésztésben. A „lombikbébi” és „béranya” programok elsődleges célja az őshonos és kis egyedszámmal rendelkező állatállományok génmegőrzésén kívül a tenyésztői munka hatékonyabbá tétele. Magyarországon a juhágazatban a jelentős genetikai előrehaladást eredményező modern biotechnikák alkalmazása ritka, egy százalék alatti napjainkban a mesterségesen termékenyített anyajuhok aránya, embrióátültetést pedig alig végeztek az elmúlt évtizedekben. A módszerek gyakorlati alkalmazása még a hazánkban a 80-as években végzett intenzív kutatás-fejlesztési programokhoz képest is elmaradásban van.
A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának kutatói 2009-ben indítottak először „juh-lombikbébi” programot az Állatorvostudományi Egyetemmel együttműködve Cseh Sándor vezetésével: Kanadából importált, fagyasztott dorper embriókat ültettek be hazai merinó anyajuhokba. 2015 őszén a francia Blanche du Massif Central fajta tenyésztőszervezetével együttműködve Juh és Kecske Embióátültető Állomás engedélyezését kezdeményezték az egyetem Karcagi Kutatóintézetében. Az embrióátültető állomás vezetője Monori István (AKIT Karcagi Kutatóintézet), az asszisztált reprodukciós munkát Pálfyné Vass Nóra (DE MÉK) irányítja, az embriológiai munkálatokat Bodó Szilárd (Nemzeti Agrár Innovációs Kutatóintézet) végzi, a szakmai munkáért és irányításért Oláh János (DE AKIT) és Egerszegi István (Szent István Egyetem) felel.
Forrás: unideb.hu
