A 20. századi történelem egyik legellentmondásosabb alakjáról írt monográfiát Bartha Ákos történész. Az e heti HVG a szerzővel beszélgetett.Bartha hosszan sorolja Bajcsy-Zsilinszky igencsak kacskaringós életművéből a problémás elemeket, többek közt, hogy haláláig hű maradt antiszemita, fajvédő nézeteinek fő tételeihez, hogy kül- és belpolitikai jóslatai zöméről is kiderült, hogy tévedés.
Téves az a vélekedés is, hogy Bajcsy-Zsilinszky eljutott a fasizmustól a baloldalra. Csak az utolsó pillanatban szánta rá magát a kommunistákkal való együttműködésre, belátva, hogy nincs más lehetőség. A kommunizmushoz való viszonyát jól mutatja az a körükből származó anekdota, amely szerint
„jó, hogy a nyilasok elintézték, mert egyébként nekünk kellett volna”.
„Az általános, titkos választójog követelésén és az agrárszegénység felkarolásán kívül személyes bátorsága, mártíromsága az, amiért példa lehet. 1944 őszén elbújhatott volna, és kibekkelhette volna, amíg elvonul a front, ehelyett novemberben visszatért Budapestre, hogy a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának élére álljon, ami a németekkel szembeni fegyveres ellenállást szervezte. A részt vevő tisztek rosszul konspiráltak, ami várható volt, lebuktak, letartóztatták őket, és Bajcsy-Zsilinszkyt karácsony előestéjén Sopronkőhidán kivégezték.”
Fotók: Kővágóörsi Művelődési Ház és Könyvtár
Bartha Ákos a Debreceni Egyetemen doktorált.
Bajcsy-Zsilinszky Endréről bővebben az e heti HVG-ben megjelent interjúban olvashat.
