Hangyák nevelik a különleges lepkéket – érdekes kutatást végeztek Debrecenben

Egyetem Ország
Az eddigi legátfogóbb elemzést készítették el a fészekparazita lepkék gazdaszervezet-használatáról a Debreceni Egyetem kutatói. Tíz évig tartott a mintegy 40 tudós munkáját tartalmazó adatbázis összeállítása. Az eredmény más parazitafajok életmódjának megértéséhez is hozzájárulhat.

Hazánkban a kakukk a saját tojását más fészkébe rejtő, azaz a fészekparaziták legismertebb képviselője, azonban nem az egyetlen, amely egy másik fajra bízza az utódgondozás feladatát. Számos madár-, hal-, sőt rovarfajnál találkozhatunk hasonló jelenséggel. Utóbbiakhoz tartoznak az utódaikat hangyákkal „felneveltető” fészekparazita hangyaboglárka lepkék, melyekről már 2002-ben indult kutatás a Debreceni Egyetemen a MacMan projekt keretében német, angol, francia, dán és lengyel szakemberek közreműködésével. Akkor a genetikától az élőhelyigényen át a viselkedésükig tanulmányozták ezeket a lepkéket, különös tekintettel arra, hogy helyi szinten miként alkalmazkodnak az ottani hangyafajokhoz.

– Ezeknek a speciális életmódú fajoknak jelentős indikátor szerepük van az élőhelykezelésben, hiszen csak akkor vannak jelen egy területen, ha néhány négyzetméteren belül megfelelő gazdanövényt és hangyagazdát is találnak. A hernyók a védett növény magkezdeményét eszik, majd ledobják magukat a földre, és olyan illatanyagot bocsájtanak ki, illetve úgy ciripelnek, mint a hangyakirálynő, vagy a hangyalárvák. Így várják, hogy egy megfelelő hangya bevigye őket a bolyba. Ez végül mindössze a hernyók 1-2 százalékának sikerül. De a későbbiekben is sok függ attól, hogy milyen gazdához kerül egy-egy hernyó. A lepkék fészekparazitizmusának a különlegességét adja, hogy nem egy, vagy néhány egyednek, hanem a teljes hangyakolóniának mint szuperorganizmusnak a védekezési mechanizmusát kell becsapniuk (úgynevezett szociálparaziták) – fejtette ki Tartally András, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék adjunktusa, a most publikált kutatás első szerzője.

A tíz évig tartó munka során azt térképezték fel a kutatók, hogy európai szinten hol, milyen hangyafajt használnak a lepkék. Az átfogó adatbázishoz 40 szerző több mint 140 cikket használt fel, és élőhelyi szinten egységesítette az adatokat.

– Az volt a cél, hogy geográfiai léptékben az eddigi legátfogóbb elemzést készítsük el a fészekparazita lepkék gazdaszervezet használatáról. Ez az eredmény más fészekparazita fajok kutatásához is kiindulópont lehet. Emellett hasznos segítséget nyújt a szakembereknek a mozaikos élőhelyek védelmében, ahol úgynevezett ernyőfajként vannak jelen a lepkék: a jelenlétük megmutatja a természetvédelmi szakembereknek, hogy mind a lepkék, mind a hangyagazdák, mind a tápnövények szempontjából megfelelően kezelik az élőhelyet – mondta el Tartally András, akinek a kutatását a MacMan projekt mellett Marie Curie-, Bolyai, és Bolyai+ ösztöndíjjal is támogatták.

Az átfogó publikáció az evolúcióbiológia témakörében is meghatározó lapnak számító Philosophical Transactions Of The Royal Society B folyóiratban jelent meg.

unideb.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.