Kilencven kutató, köztük a Debreceni Egyetem hét munkatársa vehette át hétvégén az MTA doktora cím megszerzését tanúsító oklevelét.
A Debreceni Egyetemen ezzel 140-re emelkedett az MTA doktori címmel rendelkező oktatók száma.
Az ünnepséget december 5-én rendezték Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Székházának Dísztermében.
Lovász László, az MTA elnöke kiemelte: a cím megszerzésével tudományos pályájuk fontos mérföldkövéhez érkeztek az akadémia új doktorai.
– Önök vezető kutatók, akiknek egyúttal az is felelősségük, hogy hazánkban továbbra is magas minőségű kutatások folyjanak, illetve ezek színvonala tovább emelkedjen – hangsúlyozta Lovász László. Az akadémia elnöke cselekvő közéleti szerepvállalásra biztatta és arra kérte a jelenlévőket, bátran foglaljanak állást tudományos kérdésekben is. Közös létérdeknek nevezte a tudományos utánpótlásképzésben való aktív részvételt, illetve a tudományos eredmények közvetítését a társadalom felé. Lovász László az ünnepségen az oklevelet átvevők mellett a nagy számban megjelent családtagoknak is gratulált, rámutatva a támogató családi háttér jelentőségére.
Az MTA doktora cím az MTA kutatóintézet-hálózatában és a felsőoktatási intézményekben a tudományos előmenetel feltétele, továbbá a cím birtokosai választhatóak az MTA köztestületének levelező és rendes tagjaivá.
A Debreceni Egyetem új MTA doktorai:
Altorjay István egyetemi tanár, tanszékvezető (Gasztroenterologiai Tanszék) a gyulladásos bélbetegségek két formájában (Crohn-betegség és colitis ulcerosa) tanulmányozza a vérkeringés szerepét és rendellenességeit, továbbá bizonyos védő tényezők jelentőségét. Elemezte a nyálkahártya épségének fenntartásában, valamint a szövetkárosodással járó folyamatokban is fontos szabályozórendszer, a nitrogén-monoxid-képzés elváltozásait. Megállapította, hogy a bélfal szöveteiben megtalálható NO-szintetáz enzim (NOS) különböző formáinak megjelenése és szöveti eloszlása eltérő a két gyulladásos bélbetegségben, és azt a következtetést vonta le, hogy a leletek a gyakorlatban az elkülönítő kórismézésében (diagnosztikában) is szerepet kaphatnak. Vizsgálta a véredényeket, illetve a bélnyálkahártyát védő vegyületeket – a szabad gyökök közömbösítésében jelentős haptoglobint (HP) és a fertőzések elleni védelemben szereplő mannózkötő lektint (MBL) is, és elemezte a betegellátásban alkalmazandó eljárásokat.
Galuska László egyetemi tanár (Nukleáris Medicina Intézet) a rutin betegellátásban egyszerűen használható vizuális és kvantitatív információkat adó izotópdiagnosztikai módszereket dolgozott ki. Hazánkban elsőként alkalmazta és fejlesztette tovább a dinamikus inhalációs tüdőszcintigráfia módszerét, amely alkalmas a tüdő léghólyagocskáiban, az alveolusokban zajló gyulladások korai felismerésére és a terápia követésére. Az eljárást eredményesen vezette be a gyermek-tüdőgyógyászatban is. A „hideg kezek” mikrocirkulációs zavarainak vizsgálatára olyan módszert dolgozott ki, amely a keringészavar mértékét képekkel és pontos számadatokkal jellemzi („ujj-tenyér hányados”), és alkalmas az ujjak mikrocirkulációs viszonyait befolyásoló kezelések monitorizálására. Galuska László emellett a szem kóros kidülledésének vizsgálatára speciális szem-SPECT diagnosztikai módszert fejlesztett ki, amellyel meghatározható a betegség stádiuma.
Kurtán Tibor egyetemi docens (Szerves Kémiai Tanszék) természetes eredetű és szintetikus oxigéntartalmú szerves vegyületek háromdimenziós térbeli szerkezetének a felderítésével foglalkozik. A szerves molekulák térbeli szerkezete alapvetően meghatározza az élő szervezetekre kifejtett hatásukat és így a farmakológiai aktivitásukat, ezért meghatározása elengedhetetlen a hatásszerkezet-vizsgálatokhoz és újabb, hatékonyabb vegyületek tervezéséhez. A vegyületek térbeli szerkezetének vagy más néven sztereokémiájának vizsgálatára a fénnyel való kölcsönhatáson alapuló optikai spektroszkópia egy típusát, az elektronikus cirkuláris dikroizmus spektroszkópiát alkalmazza. A vizsgálandó vegyület mért optikai paramétereit a kvantumkémiai módszerekkel számított értékekkel összevetve és más spektroszkópiai módszerekkel kombinálva meghatározza a vizsgálandó vegyület oldatban és szilárd fázisban felvett térszerkezetét. A számolt és kísérletileg meghatározott adatok korrelációja alapján az egyes vegyülettípusokra olyan szabályok vezethetők be, amelyek közvetlenül lehetővé teszik a mért spektroszkópiai adatokból a vegyület térbeli szerkezetének a meghatározását.
Páll Dénes egyetemi tanár (Belgyógyászati Intézet – I. sz. Belgyógyászati Klinika) a magas vérnyomás korai felismerése érdekében végzett kutatásokat. Tízezres nagyságrendű fiatalkorú népességen alakított ki a megelőzés szempontjából jelentős szűrőprogramot. Mindezzel alapot szolgáltatott egy hazánkon is túlmutató, regionális egészségügyi prevenciós és gondozási tervnek. A magas vérnyomás szövődményei között kiemelt szerepet kap a szív és az érrendszer. Igazolta, hogy már serdülőkorban is fennállnak azok a molekuláris eltérések, amelyek károsan érintik az érsejtek működését, és felelőssé tehetőek a késői érszövődmények kialakulásáért. A célszervkárosodások kapcsán széles körben elérhetővé tehető mérésekre irányította rá a figyelmet, amelyekkel korán és a betegség szempontjából kérdéses megítélés alá eső stresszhelyzetekben is eltéréseket mutatott ki. Ezzel a magasvérnyomás-betegség egyik lehetséges alcsoportja körvonalazható.
Szűcs Gabriella egyetemi docens (Belgyógyászati Intézet – Reumatológiai Tanszék) a kötőszövet felszaporodásával járó szisztémás szklerózisban (SSc) vizsgálta az érrendszeri abnormalitásokat és terápiás befolyásolásuk lehetőségét. Megállapította, hogy az SSc-re jellemző kóros érfali diszfunkció rosuvastatin hatóanyagú kezeléssel javítható. Jellemző összefüggést igazolt a korai atheroscleroticus (érelmeszesedéses) folyamat és a betegség fennállási ideje között. Az SSc okozta szervi elváltozásokat elemezve megállapította, hogy rendszeresen végzett noninvazív (a bőrön sebet nem ejtő) szűrővizsgálatok szükségesek az emésztőrendszeri elváltozások korai diagnózisának és terápiás stratégiájának felállítása érdekében. A rosszindulatú daganatos betegségek előfordulási gyakoriságát vizsgálva SSc-ben, azt találta, hogy a tumorok gyakoribb előfordulásán belül első helyen a non-Hodgkin-lymphoma áll. A betegekben több tumormarker szintje magasabb volt a kontrollhoz képest.
Tóth Attila egyetemi docens (Klinikai Fiziológiai Tanszék) nemzetközi együttműködés keretében olyan új fájdalomcsillapító gyógyszerjelöltek hatását és molekuláris mechanizmusát vizsgálta, amelyek érzőideg-végződéseken kifejeződő és a paprika csípős anyagának, a kapszaicinnek a kötőhelyével jellemezhetőek. A kapszaicin izgató, majd blokkoló hatásáért felelős ioncsatorna szerkezetének ismert ténye új utat nyitott a sorozatvizsgálatokra a gyógyszerkutatásban. Tóth Attilának több hatásos izgató és gátló vegyületet sikerült feltárnia, illetve kimutatnia a szerkezet-hatás összefüggéseket és molekuláris szabályozó mechanizmusok eltérő érzékenységét a különböző vegyületek hatásában. Az általa feltárt mechanizmusok jelentősége a további gyógyszerkutatások szempontjából is jelentős.
Várnagy Katalin egyetemi docens (Szervetlen- és Analitikai Kémiai Tanszék) tudományos tevékenységét a bioszervetlen kémia területén fejtette ki. Vizsgálódásai változatos aminosavszámú és -szekvenciájú fehérjék és különböző fémionok – elsősorban réz(II), cink(II) és nikkel(II) – közt kialakuló komplex vegyületek jellemzésére irányultak, különös tekintettel a fehérjék oldalláncainak koordinálódására. Utóbbiak közt a legnagyobb hatású a hisztidin (aminosav) két nitrogénatomot tartalmazó imidazolgyűrűje, amelynek jelenléte alapvetően megváltoztathatja a molekula koordinációs sajátosságait. Kutatómunkája során feltárta, hogyan befolyásolja az imidazolgyűrű(k) jelenléte a különböző fehérjék fémmegkötő tulajdonságait. Megfigyelései és következtetései alapján a különböző fémionokhoz szelektíven koordinálódó fehérjék tervezhetők és szintetizálhatók.
(forrás: mta.hu)
